2013. április 09. írta: humorista

11 éve ment el a HUMORISTA

Ma 11 éve, 2002. április 9-én este hunyt el az egyik legnagyobb, sokak szerint a legjobb magyar humorista, Hofi Géza.
A felejthetetlen Hofi júliusban lenne hetvenhét éves.
Viccei, poénjai beleivódtak mindennapi szóhasználatunkba.
A MIXonline idézi a humorista unokaöccsének, dr. Ambrus Péternek Az igazi Hofi című könyvét, amelyben leírja, hogy sikerei csúcsán a humorista számára rengeteg ajándékot, finom ételeket küldtek a rajongók. Ilyenkor a humorista megjegyezte, hogy: "régen Hoffmann Géza sokat volt éhes, de akkor senki nem hívta meg ebédelni. Hofi Gézát már sokan hívják ebédelni, csak már nem éhes."

A cikkben Hofi-videó és Hofi-sztorik!

Hofi Géza - a halhatatlan humorista

Kerülte a nyilvánosságot, boltba sem járt vásárolni, megközelíthetetlen volt. Szeretett otthon lenni, egész nap jórészt pizsamában, atlétatrikóban, mezítláb járkált. Olykor persze kimozdult. Az egyik műsorához rabruha kellett, s azt mondták, személyesen menjen be érte a Markóba. Néhány fogvatartottat éppen arra kísértek, meglátták a humoristát, s elkezdtek röhögni, azt hitték, Hofit is letartóztatták.

Imádta a vadászatot, több mint ezer nagyvadat ejtett el, s még akkor is vadászott, amikor szemműtétje volt. Ambrus Péter azt is elmeséli, hogy emiatt átalakították a vadászfegyverét. Bár a puskát a beteg jobb szeméhez emelte, mégis a bal szemével nézhetett bele. Pesti lakása tele volt trófeákkal és aranylemezekkel. Egész pályafutása alatt ötmillió hanghordozót adott el... Otthona egyik szobájába csak ő és a felesége léphetett be. Hofi érzékeny volt arra, hogy a velük élő anyósa se takarítson ott.

Szívesen pihent visegrádi nyaralójában, ahol az építkezéskor ügyelt arra, hogy minden fából készüljön. Büszke volt arra, hogy miközben a környék összes nyaralójába betörtek, az övébe sosem, mert tudták, hogy az "a" Hofié. Szerette a pezsgőt, a gyógyszereit is mindig pezsgővel vette be. Ha a nyaralójában bontott pezsgőt, a dugót mindig a visegrádi vár felé lőtte azzal, hogy "A királyok üdvözlik a királyokat!"

Ambrus Péter lejegyezte, hogy nagybátyja nem törődött a szellemi hagyatékával, senkinek nem adta át a szakmai tudását, nem vállalt gyereket sem. Nem volt rendszerető, 2002. április 9-én este mégis szépen elrendezgette a szekrényében a kitüntetéseit, a díjait.
Másnap hajnalban, hatvanöt évesen, álmában meghalt.