2012. május 30. írta: humorista

Júniusi Rádiókabaré I. rész

Tegnap vették fel a júniusi Rádiókabarékat a Stefánia Kultúrpalotában – ha rövid esszenciáját akarnám adni a műsornak, röviden úgy fogalmaznám meg az est hangulatát, hogy a humoristák és stand up fellépők előhozták belőlem a vinnyogva röhögést, a „mingyábepisálokaröhögéstől”-t és az arcizomfájdalmat.

Kabaréjelenetek, stand up fellépők...

Nem egyszerű beszámolni a látottakról/hallottakról, hiszen spoilerezni nem akarok, a poénokat nem írom le előre, de egy rövid kedvcsinálót mindenképpen illene készítenem a műsorról.

A rekeszizmok elleni kíméletlen támadást az ötven éves fennállását ünneplő kiváló humorista, Maksa Zoltán foglalta keretbe nagyszerű felkonfokkal. A műsorvezetői történeteinél külön felhívom a figyelmet a nyúlról írt dolgozatára, amelyet ha feltöltene az internetre, pillanatok alatt többezres megosztást produkálna. Nem lesz benne az adásban (talán nem dorgálnak meg érte, hogy leírom), de az est rögtön egy bakival indult: Maksának más sorrendben voltak felírva a jelenetek, és amikor az első műsorszámot felkonferálta, zavar támadt az erőben.

A Rádiókabaré közönsége (akik közt rendszeresen visszajáró vendégek is vannak) hálás volt a kever-kavarért, mert Zoli a következő poénnal mentette meg a helyzetet, miután újra színpadra lépett: „(a többiek) csodálkoztak, miért ezt a számot konferáltam, mert ez már állítólag 30 éve lement”.

Kormos Anett „Rendőrségi jelentés” című jelenetével indult az este, a számot Mogács Dániel adta elő, a tőle megszokott magas színvonalon.

Litkai Gergely stand up-ja következett, ambivalens érzelmekkel hallgattam zseniális előadását, mert dühös vagyok. Igen, mert egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy egy ilyen tehetséges humorista miért nem lép fel a Showder Klubban, vagy egyáltalán miért nem látjuk a tv-ben, amikor a humora elementáris erejű, egyedi és nagyon magas színvonalú.

Igaz, ez nemcsak Litkaira vonatkozik, az Aradi Tibor-Varga Ferenc József párosról is leírhatnám ezeket, ha már a műsorban a „Zenészek” című opusszal ők követték a Dumaszínház vezetőjét. Aradi-Varga után Csenki Attila stand up-ja jött. Szerintem nem marad benne az adásban, amikor a hangtechnikus rászólt a humoristára, hogy álljon közelebb a mikrofonhoz, pedig az a rögtönzés, amit Attila levágott nagyon jó hangulatot teremtett a műsorához.

Egyik kedvenc kabarészerzőm, Ürmös Zsolt írt egy sokszereplős jelenetet „Celebek a metrón” címmel, amit Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Győzike stb. állandó magyar hangja, Somogyi András adott elő – méltán nagy sikerrel. Bruti váltotta őt a színpadon, aki egyébként nagyot nőtt a szememben – de lehet, csak felszedett pár kilót, mióta utoljára láttam – gitározott, vicces volt, Aradi meg besegített neki – kell ennél több?

Kőhalmi Zoltán zárta a sort az első rész felvételén; szokása szerint a színpadra lépése előtti utolsó pillanatig koncentráltan készült stand up-jára, hangolódott a műsorra – szakmai alázatban kevesen veszik fel vele a versenyt. Egész egyszerűen mesteri volt a produkciója – bár Zoli a színfalak mögött a kollégáknak kritikusan vélekedett saját teljesítményéről, de ő már csak ilyen maximalista, a nézők semmit nem vettek észre esetleges hibáiból, óriási tapsot kapott.

(Ja, a jelenetek sorrendje a vágóasztalon változhat!)

Az első rész felvétele alatt még annyi izgalom történt, hogy a backstage-ben kiöntöttem a Varga Ferenc Józseffel közös jelenetüket próbáló Elek Feri light kóláját, továbbá készítettem pár képet az ökörködő, jelenetükre váró humoristákról. Ezekből a fotókból folyamatosan töltök fel egyet-kettőt a blogra, lehet majd őket kommentálni.